Az ember életében bármikor eljöhet az a pont, amikor valamilyen oknál fogva munkahelyet kíván váltani avagy a munkáltatója nem akarja már tovább alkalmazni és emiatt megszüntetik a munkaviszonyt.
Nem árt, ha a megszüntetés során figyelünk a részletekre, mert jogellenes munkaviszony megszüntetés esetén az ebből eredő kárt kötelesek vagyunk megtéríteni a sérelmet szenvedett fél részére.
A munkaviszony megszüntetésének alapvetően három módja van. felmondás, azonnali hatályú felmondás és a közös megegyezés.
A munkáltató és a munkavállaló is dönthet úgy, hogy nem kívánja tovább fenntartani a munkaviszonyt és azt egyoldalú nyilatkozatával fel kívánja mondani.
Ha a munkáltató él felmondással, akkor neki meg kell indokolnia, hogy miért kívánja megszüntetni a fennálló munkaviszonyt, ellenben a munkavállalót nem terheli ilyen kötelezettség csak akkor, ha a határozott idejű jogviszonyát kívánja így megszüntetni.
Vannak olyan élethelyzetek, amikor munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt. Ilyen felmondási tilalom érvényes, amikor az alkalmazott várandós, szülési szabadságon van, a gyermek gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon van, tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatot teljesít, vagy ha maximum hat hónapig emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelés alatt áll.
Felmondás esetén számolni kell egy felmondási idővel, amelynek el kell telnie ahhoz, hogy a felek közötti jogviszony véglegesen megszűnjön. Ez a felmondási idő alapesetben 30 nap, de minél régebb óta áll fenn a munkaviszony annál hosszabb a felmondási idő is. Kiemelendő, hogy a felmondási időszak ugyanúgy munkaviszonynak számít, mint a munkáltatónál eltöltött azt megelőző idő, ebből következően a feleknek ekkor is teljesíteniük kell egymás felé a kötelezettségeiket, azaz a munkavállaló köteles ellátni a feladatait, míg a munkáltató köteles erre az időtartamra is bért fizetni az alkalmazottjának.
A felmondási idővel kapcsolatban további fontos tudnivaló, hogy amennyiben a munkavállaló él felmondással, úgy alapesetben a teljes felmondási időt végig kell dolgoznia, ám ha a munkáltató mond fel az alkalmazottjának, úgy a munkáltató a felmondási idő felére köteles mentesíteni a munkavégzés alóla munkavállalót!
Legalább három éve fennálló munkaviszony esetén, ha a munkáltató él felmondással, úgy köteles végkielégítést is fizetni a menesztett dolgozó részére, melynek mértéke az idő előrehaladásával egyre nagyobb összeg lesz. Munkavállalói felmondás esetén nem jár végkielégítés.
Főszabály szerint a munkáltató vagy a munkavállaló a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással akkor szüntetheti meg, ha a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy ha egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Eme megszüntetési mód igénybe vétele esetén mind a két fél köteles írásban megindokolnia a döntését.
Próbaidő alatt bármelyik fél indokolás nélkül élhet az azonnali felmondással, míg határozott idejű munkaviszonyt csak a munkáltató szüntetheti meg ily módon.
Közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetés esetén a felek a kölcsönös megállapodásuk alapján szabadon eltérhetnek a fentebb leírtaktól.
Nem árt azt is tudni, hogy a munkaviszony felmondással történő megszüntetésekor legkésőbb az utolsó munkában töltött naptól, egyéb megszüntetési mód igénybe vétele esetén legkésőbb a munkaviszony megszűnésétől számított ötödik munkanapon a munkavállaló részére ki kell fizetni a munkabérét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat is.